Milyen betegség az agyhártyagyulladás?

A gennyes agyhártyagyulladás az egyik legrettegettebb, nemritkán halállal végződő, baktériumok által okozott betegség. A kórképet gyakran okozó Neisseria meningitidis állandóan jelen van környezetünkben, tünetmentesen hordozhatjuk, tehát bárhol megfertőződhetünk. A fertőzés ritka, de kiszámíthatatlan, teljesen egészséges immunrendszerű gyermekek és fiatal felnőttek életét változtatja meg akár egy nap alatt. Az invazív meningococcus betegség két formában jelenik meg, kialakulhat agyhártyagyulladás, vagy a sokkal gyorsabban pusztító véráramfertőzés, mely kórformák együttesen is előfordulhatnak.

Mi okozza az agyhártyagyulladást?

A gennyes agyhártyagyulladások jelentős részét egy meningococcus nevű baktérium okozza, melynek több típusa is ismert (A, B, C, W, Y). Magyarországon a leggyakrabban a B és a C szerotípusok okoznak megbetegedéseket, de az utóbbi években Európához hasonlóan hazánkban is megjelentek a W és Y okozta megbetegedések. A lakosság átlagosan 10%-a, tünetmentesen hordozza és terjeszti ezeket a kórokozókat, mely kiemelkedő arányú serdülő és fiatal felnőtt korban.

Hogyan jön létre az agyhártyagyulladás?

A baktériumok cseppfertőzés útján terjednek emberről emberre, melyek megtelepednek a légutakban, gyulladást keltenek, majd a gyulladt nyálkahártyán keresztül a véráramba, és/vagy az agyfolyadékba kerülnek, ahol a betegséghez vezető folyamatokat indítanak be. A fertőzés teljesen egészséges immunrendszer esetén is váratlanul kialakulhat, de egy zajló légúti betegség megkönnyítik a baktérium szervezetbe történő bejutását, ezért téli, kora tavaszi halmozódás megfigyelhető. Magasabb arányban kialakul a baktérium hordozása és a betegség előfordulása zsúfoltabb környezetben bentlakásos iskolák, kollégiumok, katonaság, fesztiválok esetén

Melyek az agyhártyagyulladás tünetei?

A betegség korai szakaszában a felismerése nagyon nehéz, mert a kezdeti tünetek nem jellemzőek, nagyon hasonlítanak egyén légúti fertőzések tüneteire.

A fertőzés korai szakaszában jelentkező tünetek: láz, fejfájás, hányinger, hányás, nyak-merevség, esetleg ízületi fájdalom. Csecsemőknél kevésbé jellegzetesek ezek a tünetek, inkább aluszékonyság, étvágytalanság, magas hangú sírás, a kutacs elődomborodása figyelhetők meg.

Az idegrendszer érintettsége esetén sokszor néhány órán belül jelentkezhet fényérzékenység, viselkedésváltozás, zavartság, kóma. Az ún. szepszis (mely során a keringésbe jutó baktériumok és toxinjuk megtámadják a szerveket) felléptekor gyakran figyelhetünk meg nyomásra el nem halványuló élénkvörös bőrjelenségeket, később sok szervi elégtelenség alakulhat ki és keringészavarok miatt csonkolást igénylő végtagelhalás is előfordulhat.

Azt, hogy kinél mely tünetek jelentkeznek, lehetetlen előre megjósolni, éppúgy kialakulhat tünetmentes hordozás, mint az idegrendszeri károsodással, vagy akár a végtag elvesztésével járó súlyos forma.

Miért veszélyes betegség?

• A betegséget nehéz felismerni, kezdeti tünetei légúti vírusfertőzésre hasonlítanak
• Rendkívül gyors a lefolyása, korszerű antibiotikum terápia és hatékony orvosi beavatkozás ellenére 24 órán belül halálhoz vezethet.
• Súlyos következményekkel járhat, maradandó károsodást okozhat minden 5. túlélő esetében (agykárosodás, rokkantság, hallásvesztés, viselkedési zavarok, tanulási nehézségek)

Kik a veszélyeztetettek?

Tanulmányok szerint a súlyosabb kórképek kialakulása szempontjából a két legveszélyeztetettebb korosztály a csecsemő -, és kisdedkorúak, illetve a közösségi élet miatt a tinédzserek.

Csecsemők és a 4 éven aluli gyermekek immunrendszerük fejletlensége miatt fokozott kockázatnak vannak kitéve, az 1 éven aluli korosztályban fordul elő leggyakrabban a megbetegedés.

A serdülők és fiatal felnőttek természetes életmódjukból következően jobban ki vannak téve a fertőzésnek (intim csókolózás, zsúfolt helyiségek, szórakozó helyek látogatása, aktív/passzív dohányzás, fesztiválok, táborok, diákszállások.), így gyakrabban fordul elő megbetegedés, mint az átlagpopulációban. Jellemző erre a korosztályra, hogy magasabb a halálozás, egy súlyos meningococcus fertőzés gyakrabban vezet tragikus kimenetelhez, mint kisgyermekeknél. Emellett ebben a korcsoportban növekszik tünetmentes hordozás aránya, felelősek a betegség terjesztéséért.

Melyek a veszélyeztetett területek?

A betegség kialakulása sokszor zsúfoltabb környezetben jelentkezik (pl.: iskolák, bentlakásos kollégiumok, táborok, laktanyák, fesztiválok), és a szoros kontaktus miatt gyorsan, igen magasra emelkedhet a tünetmentes hordozók aránya.

Hogyan kezelhető?

Fertőzés esetén csak a korai felismerés, az időben elkezdett, célzott antibiotikum kezelés és az intenzív ellátás mentheti meg a beteg életét. Maradványtünetként halláskárosodás, mentális és magatartásproblémák, az agyfolyadék keringési zavara, agytályog, végtagbénulások, mozgászavarok és más idegrendszeri károsodások jöhetnek létre. A beteg követlen környezete antibiotikum adásával megvédhető a fertőzéstől.

A kezelés intenzív, fertőző osztályokon zajlik, akár több héten át. Kialakult tünetek esetén a betegség halálozási aránya sajnos elég magas, és gyógyulást követően is szövődmények (agytályog, süketség, epilepszia, mentális károsodás) maradhatnak vissza.

Amit a védőoltásról tudni kell

Sokan nem tudják, de a kórokozó ellen többféle védőoltás kapható, melyek segítségével megelőzhető a betegség kialakulása. Két éves kor alatti gyermekek részére a meningococcus C védőoltás 100 százalékos kiemelt támogatással, 300Ft dobozdíj megfizetésével elérhető. Bár a védőoltás nem kötelező, a legveszélyeztetettebb korosztály, azaz a csecsemők védelme mindenképpen javasolt. A leghatékonyabb védekezést a korai immunizáció jelenti, amely három meningococcus C alapoltásból áll 3, 5 és 12 hónapos korban, majd emlékeztető oltás javasolt 5-6 éves korban, végül 12-15 éves korban. Javasolt az utóbbi két oltás során a 4 típust tartalmazó ACWY elleni vakcinával végezni az emlékeztető oltást, így egyben kiszélesíteni a védettséget.

A B törzs elleni vakcináció is nagyon fontos a C mellett csecsemőkorban és serdülőknél. Csecsemőknél legalább 3 oltás szükséges a védettség kialakításához, serdülő korban két oltás elegendő. Az oltóanyagok pontos adagolásáról a gyermekorvos nyújt részletes információt.

A védőoltás az egyetlen biztos védelem a meningococcus fertőzés ellen, ezért a gyermekorvosok minden kockázati csoportba tartozónak erősen ajánlják. Saját és gyermekünk egészsége érdekében érdemes vállalni és kihasználni a megelőzés e módját. A védőoltásokkal kapcsolatban a házi gyermekorvos, családorvos vagy a területileg illetékes Klinikai Védőoltási Tanácsadó szakrendelés nyújthat segítséget.

Forrás: Módszertani levél az invazív meningococcus betegségről
https://www.antsz.hu/felso_menu/temaink/jarvany/modszertani_levelek